Mit mond erről a szakirodalom?

Forrás: BIOhulladék Magazin 14. évfolyam 1. szám

Dr. Tábi Tamás (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Polimertechnika Tanszék, MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport)

„A biopolimerek gyártására jelenleg olyan alapanyagokat használnak, amelyekből egyébként élelmiszert is lehet készíteni, de az, hogy nem marad élelmiszerünk, ha sok biopolimert gyártunk, az egy túlzó állítás. Nézzük meg, hogy ennek az állításnak az élét mivel tudjuk tompítani. Először is tekintsük át gyártókapacitást, amely a PLA biopolimert tekintve 2018-ban közel  220.000 tonna volt. Az előrejelzések szerint 2023-ra ez dinamikusan nőhet akár 430.000 tonnára (éves gyártás). PLA létrehozására jelenleg leginkább búzát, kukoricát vagy cukorrépát lehet alkalmazni a  keményítő/cukor tartalmuk miatt, amelyekből Magyarországon rendre 5.2 millió tonna, 8 millió tonna, valamint 1 millió tonna volt a termés 2018-ban. Ebből mindösszesen kerekítve kicsit több mint 4 millió tonna PLA lenne létrehozható pusztán csak Magyarországon, ha az összes termést mind PLA gyártásra fordítanánk. Sőt a 2023-ra előrejelzett 430.000 tonna PLA összes  világtermelés létrehozása is megoldható lenne pusztán csak a magyarországi búza és kukoricatermés 11%-ából. További érvként hozható fel, hogy a fogyasztói társadalom okozta jelentős mennyiségű feleslegesen létrehozott és kidobott élelmiszer mennyiségének csökkentésével és egy kis odafigyeléssel valószínűleg megspórolható lenne az a gabona mennyiség, amely ezután már nem a szemétben végezné, hanem biopolimer gyártásra fordítható lenne. Ismét egy további érv – ami inkább a szerző magánvéleményét tükrözi -, hogy a mai világunkban mind a gabonából, mind pedig a cukorból olyan pusztán csak élvezeti  termékeket hozunk létre, mint az égetett szeszek vagy magas cukortartalmú üdítők, sütemények, amelyek fogyasztásának mérséklése nem csak egészségesebb életvitelhez vezethet, de az itt megspórolt anyagokból szintén biopolimert lehetne gyártani. Végül pedig a fő érv, amivel árnyalhatjuk a bekezdés elején szereplő állítást az az, hogy természetesen a kutatók világszerte dolgoznak azon, hogy a jövőben a biopolimereket ne élelmiszernek is felhasználható anyagokból, hanem melléktermékekből (pl. különböző növényi rostok mint a kukoricaszár) is létre lehessen hozni.”

Szeretnéd Te is kipróbálni BIO táskáinkat?

Kérj INGYENES termékmintát, amit néhány napon belül kipostázunk neked.

Tovább a termékmintához >>

Mit mond erről a szakirodalom?

Forrás: BIOhulladék Magazin 14. évfolyam 1. szám

Dr. Tábi Tamás (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Polimertechnika Tanszék, MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport)

„A biopolimerek, mivel szénből, hidrogénből és oxigénből állnak, így a bomlásuk során vízre, és szén-dioxidra bomlanak, sőt, az égetésük esetén is ezen  anyagok képződnek. Ahogy korábban is volt róla szó, a bomlás/égetés során képződő széndioxid pedig egy megkötött szén-dioxid, amit a biopolimer létrehozására felhasznált glükóz fotoszintézisével kötött meg az adott növény, így nem növeli a légkör összes szén-dioxid tartalmát.”

Felmerülhet a kérdés, hogy ha csak részleges egy biopolimer termék bomlása, akkor az elaprózódott mikroszkopikus darabkák visszajutnak az emberi vagy állati táplálékláncba, ami gondot okoz.

„Nyilván nem nulla a valószínűsége annak a lehetőségnek, hogy egy biopolimer terméket a korábban említett ötféle ártalmatlanítási módszer egyikével sem dolgoznak fel, hanem az kijut a természetbe, ahol bomlani kezd, de az ideális lebomlási körülmények hiányában (komposzt) ez a bomlás jóval lassabb lesz, így sokáig az elaprózódás és részleges bomlás állapotában lehet. Természetesen a bomlás során apró darabok válnak le a biopolimer termékből, amelyek mikroszkopikus szemcsék formájában akár visszajuthatnak az emberi táplálékláncba. Ez a hagyományos műanyagok esetében időszerű és valós probléma, mivel azokat az emberi szervezet egyik részről nem tudja feldolgozni, másik részről pedig idegen anyagnak tekinti. Ezzel szemben a biopolimerek mikroszkopikus szemcséi, még ha el is jutnak az emberi táplálékláncba, azért nem fognak gondot okozni, mert az emberi szervezet azokat részben vagy egészben meg fogja emészteni, és amely emésztés során az emberi szervezetre nem káros anyagok jönnek létre (pl. tejsav, víz).”

Szeretnéd Te is kipróbálni BIO táskáinkat?

Kérj INGYENES termékmintát, amit néhány napon belül kipostázunk neked.

Tovább a termékmintához >>

Szeretnéd Te is kipróbálni BIO táskáinkat?

Kérj INGYENES termékmintát, amit néhány napon belül kipostázunk neked.

Tovább a termékmintához >>

Mit mond erről a szakirodalom?

Forrás: BIOhulladék Magazin 14. évfolyam 1. szám

Dr. Tábi Tamás (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Polimertechnika Tanszék, MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport)

„A biopolimerek, mivel szénből, hidrogénből és oxigénből állnak, így a bomlásuk során vízre, és szén-dioxidra bomlanak, sőt, az égetésük esetén is ezen anyagok képződnek. Ahogy korábban is volt róla szó, a bomlás/égetés során képződő széndioxid pedig egy megkötött szén-dioxid, amit a biopolimer létrehozására felhasznált glükóz fotoszintézisével kötött meg az adott növény, így nem növeli a légkör összes szén-dioxid tartalmát.

…

Ahogy korábban említettük, vannak házi komposztban is bontható biopolimerek, vagy akár vízoldható, könnyen bomló biopolimerek, amelyek környezetbe való kijutása ezen tulajdonságai kapcsán minimális kockázattal jár az élővilágra, de tekintsük meg most akkor az állításban szereplő, csak ipari komposztban bontható biopolimereket, mint például a PLA-t is. Ha egy PLA-ból készült termék kijut a természetbe (pl. mezőre), az egyrészt mindenképpen rövidebb idő alatt bomlik el, mint egy hagyományos műanyag termék (aminek széteséséhez több száz év szükséges), még akkor is, hogyha a feltételek nem ideálisak, azaz nem áll fenn komposztálási körülmény. Ha egy bomlás alatt álló és elaprózódó PLA termék darabkáját egy állat vagy akár az ember lenyeli, akkor szerencsés esetben a PLA darabka átmegy az emésztőrendszeren és távozik a szervezetből úgy, hogy abban sem fizikai, sem pedig fiziológiai, működésbeli kárt nem okoz. Fontos belátnunk, hogy a PLA bomlása erősen savas környezetben szintén felgyorsul (még ha nincs is meg az 50-60°C), így a lenyelt PLA darabka várhatóan részlegesen emésztve, bizonyos mértékben tovább aprózódva jut át a szervezeten. Nyilván, abban az esetben, ha egy emlős csak és kizárólag PLA biopolimer termékeket enne nagy mennyiségben (amelyet egyébként nem éreznek tápláléknak), akkor várhatóan eltömődne az emésztőrendszere.”

Szeretnéd Te is kipróbálni BIO táskáinkat?

Kérj INGYENES termékmintát, amit néhány napon belül kipostázunk neked.

Tovább a termékmintához >>

Mit mond erről a szakirodalom?

Forrás: BIOhulladék Magazin 14. évfolyam 1. szám

Dr. Tábi Tamás (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Polimertechnika Tanszék, MTA-BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport)

„A biopolimerek, mivel szénből, hidrogénből és oxigénből állnak, így a bomlásuk során vízre, és szén-dioxidra bomlanak, sőt, az égetésük esetén is ezen anyagok képződnek. Ahogy korábban is volt róla szó, a bomlás/égetés során képződő széndioxid pedig egy megkötött szén-dioxid, amit a biopolimer létrehozására felhasznált glükóz fotoszintézisével kötött meg az adott növény, így nem növeli a légkör összes szén-dioxid tartalmát.

…

Ahogy korábban említettük, vannak házi komposztban is bontható biopolimerek, vagy akár vízoldható, könnyen bomló biopolimerek, amelyek környezetbe való kijutása ezen tulajdonságai kapcsán minimális kockázattal jár az élővilágra, de tekintsük meg most akkor az állításban szereplő, csak ipari komposztban bontható biopolimereket, mint például a PLA-t is. Ha egy PLA-ból készült termék kijut a természetbe (pl. mezőre), az egyrészt mindenképpen rövidebb idő alatt bomlik el, mint egy hagyományos műanyag termék (aminek széteséséhez több száz év szükséges), még akkor is, hogyha a feltételek nem ideálisak, azaz nem áll fenn komposztálási körülmény. Ha egy bomlás alatt álló és elaprózódó PLA termék darabkáját egy állat vagy akár az ember lenyeli, akkor szerencsés esetben a PLA darabka átmegy az emésztőrendszeren és távozik a szervezetből úgy, hogy abban sem fizikai, sem pedig fiziológiai, működésbeli kárt nem okoz. Fontos belátnunk, hogy a PLA bomlása erősen savas környezetben szintén felgyorsul (még ha nincs is meg az 50-60°C), így a lenyelt PLA darabka várhatóan részlegesen emésztve, bizonyos mértékben tovább aprózódva jut át a szervezeten. Nyilván, abban az esetben, ha egy emlős csak és kizárólag PLA biopolimer termékeket enne nagy mennyiségben (amelyet egyébként nem éreznek tápláléknak), akkor várhatóan eltömődne az emésztőrendszere.”

Szeretnéd Te is kipróbálni BIO táskáinkat?

Kérj INGYENES termékmintát, amit néhány napon belül kipostázunk neked.

Tovább a termékmintához >>